Északra utazva találkoztunk a Himba és Herero törzsekkel. A Himbák vörösre festett bőrükkel és nomád életmódjukkal lenyűgöztek, míg a Hererók jellegzetes, viktoriánus stílusú ruháikban éles kontrasztot jelentettek a sivatagi tájban.

Namíbia legnagyobb kihívása a vízhiány, amely az éghajlatváltozás hatására egyre komolyabbá válik. Az ország éghajlata rendkívül száraz, különösen a déli és középső részeken, ahol az éves csapadékmennyiség alig éri el a 250 mm-t. A víz szűkössége miatt az ország lakói és gazdasága erőteljesen függ a vízforrások hatékony felhasználásától és az innovatív vízkezelési technológiáktól. Namíbia egyike azon kevés afrikai országoknak, ahol már működnek olyan sótalanító üzemek, amelyek az óceán vizét ivóvízzé alakítják át, különösen a part menti városokban, mint például Swakopmundban, ahol az óceán partján, a hideg Benguela-áramlás ködje az egyik legfontosabb vízforrás, amely élteti a környék élővilágát. A város német gyarmati múltja és különleges klímája kontrasztot alkot a Namib-sivatag végtelen homokdűnéivel.

Az „Meztelenül a sivatagban” előadásomban nemcsak a természeti szépségekről beszélek, hanem a civilizációtól való elszakadás élményéről is. Annyira távol kerültünk mindentől, hogy akár meztelenül is mászkálhattunk volna a sivatagban – persze ez inkább a szabadság és egyszerűség érzésének metaforája, inkább ezt a lecsupaszított életérzést tükrözi: elhagytuk a városi élet nyüzsgését, hogy a természet nyers valóságában találjuk meg önmagunkat.

Fotósként a kamerám segítségével szeretnélek elkalauzolni titeket Namíbia különleges kultúráiba, hogy bepillantást nyerhessetek ezekbe az idegen civilizációkba. Drónfotóimmal pedig szeretném bemutatni nektek ezt a páratlan, lenyűgöző környezetet, amely minden szempontból egyedülálló. Előadásommal szeretném felhívni a figyelmet a klímaváltozás és a fenntarthatóság fontosságára, amely Namíbiában talán az egyik legszembeötlőbb és legégetőbb kérdés a világon.